Az Andrássy úti villa története
Az akkor még Sugár út nevet viselő Andrássy utat teljes hossza mentén 39 csoportra osztották fel. A mai Andrássy út 110. az akkori XXX. csoport, 113. számú telkének felel meg.
Az építési szabályzat szerint, mely a Sugár utat négy eltérő beépíthetőségű részre osztja fel, a XXX. csoport a Sugár út villanegyedébe esik.
A villanegyedre vonatkozó szabályzat szigorúan előírja, hogy a Sugár út felé eső oldalon, az épület homlokzata előtt 5-5 öles (9-9 méteres) előkertet kellett biztosítani, valamint a szomszédoktól mért 3-3öl területet szabadon hagyni. Mivel az amúgy is gyakran túl szűkre szabott telkeken, a rendelet által meghatározott beépíthető terület nem volt elegendő fényűzőbb igények megfelelő méretű kialakítására, gyakori volt, a szomszédos parcellák összevonása, mely a Sugár út kétszeri újraszámozásához vezetett.
A 113-as számú telket 1876. augusztusában vette meg a Rausch család. A Sugár úti telkek tulajdonjogát a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szerződésben előírt építési kötelezettséghez kötötte.A tulajdonos az adás-vételt követő 5 éven belül köteles volt az építési szabályzatnak megfelelő villaépületet építeni. Ha ezt nem tudta teljesíteni, úgy a telket a rajta lévő, felépült összes létesítményeivel együtt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa nyilvánosan elárverezhette.Valószínűleg ez a magyarázat arra, hogy hogyan épülhetett fel a Rausch-villa kevesebb, mint egy év alatt.
Az építési engedély kérelmét, Petsch Ede építész által készített tervek alapján, még 1876. augusztus 18-án benyújtották. Három nappal később megtartották a helyszíni szemlét és szeptember 6.-án Budapest Főváros Tanácsa, bizonyos pótlási, átalakítási kötelezettségek mellett kiadta az építési engedélyt.
Az épület helyét és a padló vonalának magasságát a Fővárosi Mérnöki Hivatal tűzte ki. A munkálatok még ez év szeptemberében elkezdődhettetek, melyet Schubert és Hikisch építőmesterek vezettek. Októberre elkészültek az újabb átalakítási tervek is a -kötelezettség szerint- az épület oldalrészeinek magas tetejére vonatkozóan, mivel az, az eredeti tervek szerint túlságosan elnyomta volna az épület középső tömegének hatását.
Az építkezéseket 1877 áprilisában fejezték be. Az először április 3.-án benyújtott lakhatási engedélyt visszautasították, mivel a falak az építés befejezése után még annyira nedvesek voltak, hogy azt az orvosi ellenőrző vizsgálatok lakhatásra alkalmatlannak találták.
Végül 1877 júniusában a Rausch család beköltözhetett, az építkezés közben hozzávásárolt résszel együtt 1374 m2-alapterületű telken álló, közel 300 m2 –es Sugár úti villaépültbe.
A villa alapozása neustifti kőből, a szuterén föld feletti része mészkőből, az épület többi része pedig fehérre meszelt téglából készült.
Az épület Andrássy út felé eső homlokzata jellegzetesen 1-3-1 tengelyes, középrizalitja oszlopkettőzéssel záródó. Az oldalsó traktusok kváderezését a széleken armírozás hangsúlyozza. A jobb szélső homlokzathoz egy veranda kapcsolódik, melyhez az előkertből egy lépcső vezet. A nyílások mindegyike íves záródású. Az oszlopok és nyílások együttesében itt is fellelhető a colosseum-motívum hatása. Az alapvetően szimmetrikus szerkesztésű épületben meglepő a lépcsőház középtengelyhez viszonyított eltolt helyzete. Az épületnek három bejárata volt: az első az Andrássy út felől, a kerti lépcsőn keresztül közvetlenül a szalonba, a másik hátulról a lépcsőház felől, a harmadik pedig a kertész lépcső, az alagsoron keresztül. Mind az alagsorban, mind a földszinten a hátsó traktusba kerültek a lakófunkciók, míg a jobb oldali tengelyben a lépcsőház mellett a tároló helyiségek kaptak helyet. A földszinten az Andrássy úti homlokzatra nyílnak a villa reprezentatív helyiségei, a nappali a hall és a szalon.
Petsch Ede munkássága
A Rausch-villa eredeti terveinek készítőjéről Petsch Edéről igen kevés adat maradt fenn.
Az 1867 óta működő Magyar Mérnök és Építész Egylet tagja volt a hetvenes évektől feltehetően az 1883-ban bekövetkezett haláláig. Pest város Építő Bizottmányának irataiban fellelhető az 1871 és 1873 között általa tervezett budapesti épületek listája. Fülöp István egyemeletes lakóháza és az Oetl János számára készített kétemeletes lakóház tervei megtalálhatók a Budapest Főváros Levéltárának tervtárában. Annak ellenére, hogy a korszak divatos építészének számíthatott, híresebb polgári kereskedőcsaládok körében mozgott, nevét alig említi az életrajzi vonatkozású irodalom. A Rausch családdal (Geittner és Rausch Tűzoltószer-Gyár), és az Oetl családdal (Oetl Antal vasöntöde és Gépgyár) állt kapcsolatban és készített terveket számukra. A századforduló német nyelven megjelenő építészeti folyóirata, a Bauzeitung für Ungarn is rendszeresen foglalkozik a Petsch Ede által épített villaépületekkel, a Rausch - villa esetében alaprajzokat és homlokzatokat is közöl. Ugyanez a folyóirat ír a kor neves zongorakészítője: Chmel Gusztáv számára tervezett a rákospalotai nyaralóépületről.
Az 1879-es nagy szegedi árvíz után a királyi biztosság műszaki osztálya Tisza Lajos királyi biztos vezetésével rendkívüli helyreállítási munkálatokba és építkezésekbe kezdett Szegeden. Petsch Ede nevét itt is említi a Vasárnapi Újság Szeged újjáépítéséről szóló egyik cikke, a Városi Elemi és Polgári Leányiskola tervei kapcsán, melynek kivitelezési munkáit 1881 nyarán kezdték meg és egy évvel később át is adták. Az építész szegedi működéséről tanúskodik a szintén a 80-as években épült Rósa Izsó ügyvéd számára készített kétemeletes középrizalitos sarokház és a Szegedi könyvtár berendezés terve melyet 1883-ban, avattak fel. A 4,66 méter magasságú könyvtár-termet körülmenő fafolyosóval látta el. A könyvtároló állványok száraz puhafából, míg a látható részek, borítások tölgyfából készültek. A terem szélein vasból készült csigalépcső vezetett a galériára.
A tulajdonosokról és változásokról
A villa építtetője és első tulajdonosa a Rausch család volt. Rausch Ferenc 1835-ben született a vajdasági Hódságon. A híres Geittner és Rausch fecskendő és szivattyúgyár tulajdonosa maga is módos kereskedőcsalád leszármazottja volt.
Az 1865-ben alapított Geittner és Rausch gyár, mely örököse a Széchényi Ödön által alapított Országos Központi Tűzoltó Irodának, a XIX. századi Magyarország nemzetközi szinten elismert vállalkozásává vált.
Az 1880-as években még a külvárosban üzemelő gyár, 10 év alatt a főváros központjában, az Országház szomszédságában, a Nádor utca 46. szám alatt, nyitotta meg új üzemét, és az Andrássy úton mintaüzletét, a mai számozás szerinti Andrássy út 8. alatt. Egy a Vasárnapi Újságban megjelent cikkben írnak találmányaikról és újításaikról, melyekkel vitathatatlan érdemeket szereztek maguknak úgy a magyar ipar, mint a tűzoltás ügye körül. A gyárat Rausch Ferenc halála után fia Rausch Aladár vezette tovább. Az eredetileg szivattyúkat és tűzoltófecskendőket gyártó és forgalmazó üzlet az 1913-as évekre már a műszaki cikkek mellett, háztartási egészségügyi és sportcikkek készítésével és eladásával is foglalkozott, melyekről negyedévente katalógust jelentetett meg.
Felesége Rausch Ferencné, született Kiefer Jozefa 1842. március 17-én született Szegeden.
Az esküvőjüket 1861. február 9-én tartották. A Sugár úti telket már házasságuk 15. évében vásárolták meg. Kilenc gyermekük született ebből 5 leány és egy fiú érte meg a felnőttkort.
A család életéből rengeteg fénykép és történet maradt fenn, ezek közül néhány az Andrássy úti évekből. 1913 júniusában hunyt el Rausch Jozefa, majd egy hónapra rá követte férje Rausch Ferenc.
Mindkettőjüket a Fiumei úti temetőben, helyezték örök nyugalomba.
A villát 1888 májusában Csukássy József és felesége Zmeskál Aranka vásárolja meg.
Csukássy József a Budapesti Hírlap tulajdonosa és szerkesztője 1841-ben született Győrött. Bécsben és Pesten tanult jogot. Elbeszéléseket írt, könyveket fordított és élénken részt vett a napi sajtó munkáiban. 1866-ban vette feleségül Zmeskál Arnkát Győr volt Polgármesterének leányát, majd Pestre költözött. A Budapesti Hírlap nevű politikai napilap egyik alapítója, tulajdonos kiadója és szerkesztője volt 1881. júniusától. 1889 telén súlyos szívbetegséget állapítottak meg nála, mely 1891-ben halálát okozta.
Felesége Zmeskál Aranka író és műfordító haláláig a villa tulajdonosa maradt.
1897. december 6-án a villa Pucher István és felesége Pfeiffer Irma tulajdonába került.
Pucher István a századforduló nagy építőmestere volt, aki a Rausch villa mellett még számos Andrássy úti villa átépítésére is készített tervet.
Az Andrássy út 110. átalakításra 1913-ban készítette el a terveket. Az átépítés során a szélső traktusokhoz több helységet is hozzátoldott, a fő lépcsőházat elfordítva az északkeleti szárny toldalékaként helyezte el, és cselédlépcsővel látta el a nyugati szárnyat. Az eredetileg csak a közép rizalit felett található emeletet teljes szélességében beépítette. Az apszisban található nyílásokat mindenütt szögletesre alakította át.Az új épület teljes egészében Otto Wagner hatás jegyeit viseli magán, ellentétben az eredeti eklektikus, historizáló stílussal. Az épületet összesen 135 m2-rel toldotta meg, melyből 27 m2 a pince, 54-54 m2 a földszint és az emelet megnagyobbításaként valósult meg.
Egyes források szerint, később irodáját is az átépített villaépület alagsorában helyezte el.
Az utolsó telekkönyvi tulajdoni lapban szereplő tulajdonos 1914 júniusától Galgóczi Heteés Mór és neje Zeller Kamilla volt. Ezt követően a tulajdonosokról választási névjegyzékekből, népszámlálási lakásívekből következtethetünk. Nem készült az épületre átfogó átalakítás, a változtatások az idő haladtával rakódtak rá a már megváltozott lakásigényeknek egyre nehezebben megfelelő villaépületre. Egy az 1935-ben készült választási névjegyzék szerint, a valószínűleg további kisebb lakásokra osztott villában 3-4 család lakhatott.
Az épületet 1945-től az orosz katonák szállták meg. Ebből az időből készült feljegyzések ismeretlenek.
Az Andrássy út története
A sugárút gondolata, valószínűleg régóta érlelődhetett már a Párizsból frissen hazaköltözött Andrássy Gyula gróf fejében. A sugárút egyfajta jelkép volt számára, mely Budapestet a világvárosok közé emelhette.
A Párizsban szerzett tapasztalatok alapján a cél egy olyan elegáns és tágas sugárút kiépítése volt, mely a város belső magját kötötte volna össze a Városligettel, Pest egyetlen kikapcsolódásra szánt zöldterületével, és azon túl az ország fontosabb főútvonalaival.
A terv emellett az akkoriban a főváros legnépesebb kerületének számító Terézváros tehermentesítését, friss levegőhöz jutását is szolgálta. Egyfajta impulzust kívánt adni a város spontán fejlődéséhez.
A túlnépesedett VI. kerület városrendezésére a megoldást; a Király utca kiszélesítése, vagy egy azzal párhuzamos tágasabb széles hasíték, boulevard kialakítása nyújthatta.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a sugárút kiépítésére kidolgozott terveket 1870 novemberében a parlament elé terjesztette, melyet az még abban a hónapban elfogadott és törvényjavaslatot terjesztett elő.
A terv sok támadóra talált azok körében, akik a sugárút létesítésében a fejlődő polgárság igényeit vélték felfedezni, vagy jelentőségét egy impozáns villasorra kívánta redukálni.
A majdani Andrássy út valóban kiemelkedő jelentőséggel bírt az ország arculatának fejlődésében.
Az építkezés megszavazása után a Fővárosi Közmunkák Tanácsa azonnal hozzálátott a telkek megváltásához, valamint szerződést kötött a Sugárúti Építő Vállalattal. A szerződésben, az FKT által megváltott ingatlanok forgalmazásának fejében 5 év alatt vállalták a sugárút kiépítését, valamint 10 év alatt a mellékutcákét. A rendezési terv egészében kívánta kezelni a Sugár utat és környékét.
Az 1873-as tőzsdekrach következtében az építkezések lendülete hanyatlani kezdett, és az építő vállalat egyre nehezebben látta el a teljesítési feltételeket, mígnem 1876-ban a szerződést teljes egészében felbontották. A Fővárosi Közunkák Tanácsa birtokolta újra a Sugár úti telkeket és vezette tovább a munkálatokat.
Az utat három szakaszra osztotta: az első szakasz a Váci körúttól (ma: Bajcsy Zsilinszky út) az Oktogonig, a második szakasz az Oktogontól a Kodály Köröndig, a harmadik szakasz, pedig a Köröndtől a Városligetig tartott. E három szakasz beépíthetőségét is eltérően határozta meg. Az első szakaszban zártsorú beépítésű 3-4 emeletes házakat engedélyezett, a másodikban szintén zárt sorban 2-3 emeleteseket. A harmadik szakaszt két újabb részre osztotta a Körönd és a Bajza utca között, ahol zártsorú maradt a beépítés, valamint a Bajza utca és a Városliget között, ahol úgynevezett szabadon álló villanegyedet kívántak kialakítani. A beépítési magasság csökkenésével, valamint a beépítés fellazításával egyfajta átvezetést képeztek a belváros és a zöldterület között.
A 155 telket 39 csoportba osztották és hozzáláttak a telkek értékesítéséhez.
Az építési kötelezettséghez kötött telkek nehezen keltek el. A legenda szerint az eladás lendületében áttörést egy hétfői szarvas vadászat feltűnést keltő vége okozta. Egy szarvas ugyanis a hajtóvadászat során a sugárútra tévedt. Az állatot vadászok és vadászkutyák serege követte, míg az út kemény kövezetén meg nem adta magát. Az esemény óriási tömeget csődített a sugárútra.
Az út népszerűsítése érdekében még egy ideiglenes bazársort is felállítottak. A terv sikeressége akkor nyert bizonyosságot, amikor a magyar középosztály és arisztokrácia körében megindult a telkek megvásárlása.
1884-re az összes telek elkelt és az úttest fakocka burkolása is elkészült, 1885-ben, pedig az út hivatalos átadásakor már majdnem minden ház állt.
