Nyílt levél Látogatókhoz és Olvasókhoz.

Kedves Látogatók, Olvasók! Két okból szólítom meg Önöket:
 
Először is megtiszteltetés számomra, hogy saját hazámban mutathatom be egész világnak szóló gyűjteményem, és hiszem, hogy az ázsiai kultúrák tiszteletét legméltóbb módon e Múzeum megnyitása fejezheti ki.  
 
Másodszor, közvetlenül Önökhöz szólva kívánok szakítani a világunkat megannyira jellemző formaságokkal és személytelenséggel, lehetőséget kínálva arra, hogy egy pillanatra megállhassanak, elgondolkodhassanak, vagy akár elmélyüljenek és megnyíljanak a párbeszédre.
 
Dr. Zelnik István vagyok, egykori diplomata. Munkásságom Délkelet- Ázsiában indult. Amatőr ám szenvedélyes gyűjtője vagyok e régió művészetének, és kultúrájának. Az elmúlt több mint 45 év alatt megtett számtalan, nem mindennapi utazásom és találkozásaim során figyelemmel, szakértelemmel, tisztelettel és csodálattal gyűjtöttem az Ázsia különböző országaiból és kultúráiból, de leginkább Délkelet- Ázsiából származó műtárgyakat.
 

Hatvanadik életévem küszöbén itt az idő, hogy megváltoztassam az élethez és ezzel együtt gyűjteményemhez való hozzáállásom. Kilépve a névtelenségből, meg szeretném mutatni e világ gazdagságát, e művészet sokszínűségét, az alkotók mesteri tudását, és felajánlani a világnak, különösen a kutatóknak eme örökség gazdagságát.

 
Terveimnek megfelelően 2005-ben hívtam életre az a kutatóprogramot, melynek alapját gyűjteményem adja, megjelenési formája pedig egy publikáció-sorozat. Gyümölcsöző nemzetközi együttműködés eredményeként eddig négy mű látott napvilágot, további publikációk vannak folyamatban.
  

Ahogy az idő igazolta a gyűjtemény különleges, világörökségre méltó voltát, megszületett bennem egy múzeum alapításának gondolata. Fontos volt számomra a tárgyakra irányuló kutatómunka elmélyítése, valamint egy értékőrző és -bemutató vonulat kialakítása. Szívügyemmé vált, hogy a művek gyönyörködtetésével a teljes világ számára lehetővé váljon egyfajta kapcsolatba kerülés e messzi és ismeretlen vidékek emberi alkotásaival.

 
Őszintén nehéz volt egy ilyen nagyszabású projektet sokoldalúságában már a képzeletemben is átlátni, hiszen igen sok szempontnak kellett megfelelnie: megnyitni egy nemzetközi rangú, a nemzetközi hatóságok „Múzeumok Etikai Kódexé”-ben foglalt követelményeinek megfelelő múzeumot, egybefogni a világ legfontosabb Délkelet- Ázsiából származó arany tárgyakból álló gyűjteményét—mindezt egy olyan kis országban, mint Magyarország. Én magam is nehezen tudtam elképzelni milyen is lesz ez a kaland…
 

A Múzeum megálmodásában és megvalósításában kezdetektől fogva mindvégig a gyűjtemény természetében és páratlanságában rejlő lehetőségek kiaknázása vezetett.

 
Rátalálni a Múzeum helyére szintén fontos kihívást jelentett. Nyilvánvaló volt, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten kell lennie, hiszen egy ősrégi kulturális, kereskedelmi és ipari központról van szó. Az első állomás az ideális „ékszerdoboz” fellelése volt, mely a budapesti forgatagban befogadná a Múzeumot . A Rausch Villával egy egyedülálló lehetőség adódott. Ez a régi 19. századi polgári lakóház az Andrássy úton áll, a város egyik legelőkelőbb sugárútján, maga is egy történelmi emlékműveket és nemzeti múzeumokat felsorakoztató kulturális sugárút.
 

Következő feladatom egy a tervet megvalósítani képes munkacsapat megszervezése volt. Az évek folyamán sikerült egy komoly és kiváló munkát megalkotó, különböző szakterületeket átfogó magyar és nemzetközi csapatot összekovácsolni.  

 
Értem ez alatt a csapat munkáját az első kapavágástól a poszterekre felkerülő utolsó kis vesszőcskéig. Végül sikerült! Megalkottuk a megálmodott egyedülálló helyszínt a legszigorúbb előírásoknak is megfelelő kiváló minőségű anyagok felhasználásával és munkálatok bevetésével. Komoly és olykor nehezen fellelhető szaktudást és szakértelmet kellett mozgósítani ahhoz, hogy ez a számomra is örömöt és megelégedettséget hozó eredmény létrejöjjön.
 

Lehetőség nyílt számomra, hogy a terveket elsősorban magyar partnerekkel valósítsam meg, míg külföldi szakértők is nagyban hozzájárultak a Múzeum létrejöttéhez.

 

 

Köszönettel tartozom ezért mindnyájuknak. 

 

A részletekben való elmerülés igénye nélkül három dolgot emelnék ki a Múzeum küldetését illetően:

 

Délkelet-Ázsia csak most kezd ébredezni talán tragikusnak is mondható történelméből, így ezen területen a tudományos kutatás még gyerekcipőben jár. Az Aranymúzeumnak nem célja, hogy minden felvetődő kérdést megválaszoljon, a történelemről írjon, vagy épp az eseményeket méltassa. Törekvése azonban, egy könyv első fejezeteinek megírása, mely kérdéseket vet fel, elmélyülésre késztet, és kutatási területeket nyit meg.

 

Kétségtelen mindazonáltal a Múzeum azon határozott szándéka, hogy felkeltse a világ figyelmét, kötelességérzetét és -tudatát ezen kultúrák megismerése és kutatása iránt.

 

Mint ilyen az Aranymúzeum nem csupán eredménye, de kezdete is egy széleskörű kutatóprogramnak, mely egyben tudományos küldetésének biztosítéka is. Ennek elemei: a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Délkelet-Ázsiai tanszéke; az előzőekben említett publikáció-sorozat; a kambodzsai hatóságokkal és az Unesco-val együttműködésben folytatott Koh Ker-i (Kambodzsa régi császári fővárosa) tudományos kutatási program; s végül a Délkelet Ázsiai Magyar Intézet Központja, nemzetközi együttműködésben más európai és ázsiai kutatási központokkal.

 

Végül, említést kell tennem saját törekvéseimről: egy kutatás beindítása, a szó legtágabb értelmében véve; és annak ösztönzése, hogy szakítani tudjunk néhány jelenleg a témában élő hipotézissel.

A Múzeum megalapításával kifejezett szándékom volt, hogy teret nyissak ázsiai és európai kutatók számára, ahol tudásuk, nézeteik, és szakértelmük kamatozhat, megnyilvánulhat. Továbbá, jó hazafiként komoly elhatározásként élt bennem a magyar kutatók támogatása, akik képességeikről már bizonyságot kaphattunk.

 

Ezt a három pontot érdemes kiemelni, mivel nélkülözhetetlen részét képezik a Múzeum tudományos küldetésének. De ugyanúgy részei annak az elképzelésnek és akaratnak is, amely teremtő erőt kölcsönzött a Múzeum létrejöttéhez.

 

Álljon itt néhány gondolat magáról a Múzeumról is.

Gyűjteményem egyedi volta miatt az érzékekre közvetlenül ható bemutatási szempontok kidolgozására törekedtem, hogy az eleddig soha nem látott különleges tárgyakról méltón páratlan élményt nyújtsak.

 

Ez a személyt-megszólító megközelítés maga is tükrözi az ázsiai kultúrát és szokásrendszert, és mint ilyen tudatosan szakít a nyugati társadalom akadémikus szemléletével, jelen esetben a jellegzetes múzeumi környezettel.

 

A Múzeum fő célja egy különleges élmény közvetítése átgondolt múzeumi keretbefoglaltan, melynek alapja az egyedülálló ázsiai intellektuális és kulturális szemlélet.

 

Mindehhez utat engedtem a bennem fölsejlő vágynak, miszerint a Múzeummal együtt létrejön egy önálló tér, egy amolyan tér-időben elhelyezett zárójel. A Múzeum minden alkotóeleme: a fogadótér, a múzeumi koncepció, a múzeumbolt, a teaház… mind megannyi az ázsiai értékekkel és kultúrával egybecsengő összhang—különleges érzékelés megtapasztalását téve lehetővé a közönség számára. Az élményelem révén a látogatónak a Múzeum egy pillanatnyi kiszállássá válhat a mókuskerékből.

 

Ugyanakkor nem szabad elfelejtkeznünk a Múzeumnak létjogosultságot adó impulzusról és a történetéről sem: Függetlenül az eddig bejárt utaktól ezt a rendkívüli gyűjteményt más emberek, kultúrák, régiók, és országok iránt táplált mélységes és emberi szenvedélyem és szeretetem keltette életre.

 

Köszönöm figyelmüket. Remélem, Múzeumom vendégeiként tisztelhetem Önöket, hogy folytatódhasson a nagy kaland …

 
Mély tisztelettel:
Dr. Istvan Zelnik